Idő Archívum december, 2011


Billentyűzetfigyelő, a telefon fizikai koordinátáinak követése, sms-olvasó: fejlesztők szerint egy „diagnosztikai szoftver” képes egy sor adatot begyűjteni, amit a készülék gazdája inkább megtartana magának. Az amerikai cég programját 150 millió okostelefonra előre telepítették – minőségbiztosítási okokból, érvelnek.

Az összes sms, a telefon tulajdonosának fizikai koordinátái és még sok egyéb információ kémlelhető ki egy egy amerikai cég szoftverével, amit előre telepítettek 150 millió okostelefonra – írja a Spiegel.

Ráadásul a CarrierIQ nem az egyetlen cég, amely hasonló szolgáltatást kínál: július közepén írtunk arról, hogy a TruePosition nevű, geolokációs technológiát kínáló vállalat szolgáltatásával bárkit követhetnek az USA-ban, Európában, a Közel-Keleten, Latin-Amerikában vagy a karibi térségben.

Ha tehát az amerikai CarrierIQ szoftverét 150 millió mobilra telepítették előre, a megfigyelt eszközök száma valójában ennek többszöröse lehet.

A CarrierIQ maga közölte büszkén októberben, amikor a Nielsen piackutató céggel kötött együttműködési megállapodást, hogy jelenleg 150 millió, „nap mint nap használt” mobilt lehet a megoldásával megfigyelni. A Nielsent arra kérték, hogy elemezze, milyen tapasztalatai vannak a fogyasztóknak a táblagépek és okostelefonok használata során. Ehhez a CarrierIQ, “egyedülálló forrásokat” ígért.

Hogy  Trevor Eckhart connecticuti rendszergazda is komolyan érdeklődni kezdett aziránt, mennyire különlegesek ezek az adatok.
Ő is fejleszt alkalmazásokat Android okostelefonokra, és a munkája során fedezte fel a CarrierIQ szoftverét. A program telepítve volt arra a HTC eszközre, amivel Eckhart dolgozott. A szoftvert a gyártó vagy a szolgáltató telepíthette, mielőtt értékesítették a készüléket.

A fejlesztőt határozottan nyugtalanítja, amit talált. A programot alaposan elrejtették, egy laikus arra sem jön rá soha, hogy egyáltalán ott van a gépen, a felügyeleti szoftver letiltása, eltávolítása így szóba sem kerülhet. Ami azt jelenti, hogy a CarrierIQ egy sor érzékeny információhoz fér hozzá.

A fejlesztő szerint többek között meg lehet figyelni a billentyűzetet, le lehet kérni, milyen internetes oldalakon böngésztek a telefonnal, mire kerestek a Google-on, hozzá lehet férni azonosítókhoz és jelszavakhoz, PayPal átutalások adataihoz, meg lehet nézni, milyen sms-eket küldött és fogadott a készülék, és azt is meg lehet mondani, hol van fizikailag a készülék. Nem probléma a szoftvernek lementeni a telefonkönyv adatbázisát, de a beszélgetéseket nyomon követni sem.

A CarrierIQ tagadja, hogy a szoftvert billentyűzetfigyelésre és naplózásra is lehetne használni. Azzal érvel a cég, hogy a szoftvertelepítés célja az volt, hogy az elemzések segítségével javítsák a hálózat minőségét. A Wirednek adott interjúban hosszasan sorolják az érveiket.

A Spiegel megkeresésére a legtöbb nagy gyártó – HTC, Samsung, Apple – nem válaszolt. A Nokia visszajelzett, azt állítva, nem használja a CarrierIQ szoftverét.

Egy chpwn nevű hacker szerint az iPhone-okon megtalálható a CarrierIQ-szoftver egyik verziója, de alapbeállításként deaktiválva.

A Spiegel a nagy mobilszolgáltatókat is megkérdezte; a T-Mobile és az O2 Németországban maga nem használja a Carrier IQ szoftverét, de vizsgálják, mit telepítettek a gyártók az eszközökre. A Vodafone és az E-Plus-csoport válaszában pedig az áll, hogy a vállalat sem a CarrierIQ megoldását, sem más, hasonló diagnosztikai szoftvert nem használ.

(forrás: http://hvg.hu/)



1992. december 3-án a Vodafone hálózatán küldték el az első rövid szöveges üzenetet.

1992. december 3-án küldték el az első rövid szöveges üzenetet, ismertebb nevén SMS-t az angol Vodafone GSM-hálózatán keresztül – csupán két szóból állt: Merry Christmas. Az SMS a Short Message Service szóhármas rövidítése, mely magyarul nagyjából annyit tesz: rövidüzenet-szolgáltatás. Az elképesztően elterjedt és sikeres szolgáltatás technológiája egyébként 27 éves, az üzenetek küldésére alkalmas rendszerek már 1984-ben is léteztek, papíron legalábbis.

A szabványt és annak pontos specifikációját az 1980-as években kezdték el meghatározni, többek között azt is, hogy egy üzenet milyen hosszú legyen. Az ötletgazdának tekinthető Friedhelm Hillbrand a Los Angeles Times munkatársainak pár éve elmesélte, hogy miért pont 160 karakter lett az üzenetek hossza. Hillebrand az említett időszakban a távközlési szabványokért felelős intézetnél (ETSI) dolgozott, ahol a még igen fiatal mobiltelefonálás új szabványait igyekeztek kialakítani. A szöveges üzenetek továbbításának ötlete már korábban felvetődött, s azt igyekeztek meghatározni, hogy milyen módon, mekkora adatmennyiség legyen az előírás.

Hillebrand volt a vezetője a nem hangalapú szolgáltatásokat felügyelő bizottságnak, mely az egész világ számára készített előírásokat, s ők alkották meg az SMS alapvető szabályait. Közvetítő csatornának az akkor már létező másodlagos, metaadatok átadására szolgáló adatvonalat alkalmazták, melyet nem használtak fel a hangtovábbításra, mivel itt volt még szabad kapacitás, s ehhez kellett szabniuk a lehetséges SMS-méretet.

Először 128 karakter mellett döntöttek, de már kezdetben úgy ítélték meg, hogy ez kevés lesz, ezért kibővítették még 32-vel. Sokan még ekkor is szkeptikusak voltak, hogy ez a kis terjedelem elegendő-e egyáltalán bármire is, de Hillebrand saját, nem igazán tudományos kísérletei és kutatásai alapján amellett érvelt, hogy bőven.

Két érvet hozott fel mellette. Az egyik, hogy a postai levelezőlapokra átlagosan 150 karakternyi szöveget írnak a levelezők. A másik, hogy egy kimerítőnek nem nevezhető, ám alapos vizsgálat azt mutatta, hogy a telexgépek adta lehetőségeket a felhasználók kevéssé használják ki, s jellemzően rövid, körülbelül 150 karakter hosszúságú üzenetek továbbítására használják az egyébként ilyen szempontból korlátok nélküli technológiát (akárcsak manapság az e-mailek esetében).

Hillebrand egyébként egyedül, bonni otthonában írógépen is próbálgatta, hogy lényeges mondatok, kérdések, válaszok vajon milyen hosszúak, s újra csak azt kellett látnia, hogy a 160 karakter elegendő. Persze még maradtak további kételyek, mivel akkor még nem voltak QWERTY-billentyűzetek, s Hillebrand a mai napig nem érti, hogy vajon hogyan lett az SMS a beviteli mód nehézkessége (egy gomb, sok karakter) ellenére ilyen népszerű, s csodálattal nézi a billentyűzetet villámgyorsan kezelő kamaszokat.

Piackutatók szerint az SMS-forgalom 2010-ben világszerte 114,6 milliárd dollárnyi (25 billió forint) bevételt generált. A prognózisok úgy számolnak, hogy a következő öt évben 726 milliárd dollárnyi bevétele származik majd a szöveges üzenetekből a szolgáltatóknak.

(http://itcafe.hu)



A brit udvari költő szerint a világháló közösségi honlapjai, az üzengetés, vagy a mobiltelefonos “esemesezés” tökéletesíti a gyerekek költői vénáját.

Az 55 éves Carol Ann Duffy 2009 óta tölti be az udvari költő tisztét, ő az első nő – és az első skót –, aki elnyerte a „felséges” megbízást, pedig híresen „tekintélytiszteletlen”. Nagy-Britanniában annyira elismert, hogy Shakespeare után őt tanulják leginkább a brit középiskolákban. Duffy szerint a netezés és a telefonüzenetek segítenek a tizenéveseknek gondolataik letisztázásában.

Nézete szöges ellentétben áll más oktatási szakértők véleményével, akik szerint a modern nyelvet megöli a netnemzedék. Duffy szerint viszont a rövidített-tömörített világhálós szóhasználat a nyelv érzékelésének tökéletesedése, egy módja annak, miként lehet „többet mondani kevesebbel”.

„Kevesebbet olvasunk, mint korábban, és sok fiatal sok időt tölt netezéssel a közösségi oldalakon. A vers pedig éppen az az irodalmi műfaj, amely a legjobban befogadható egyszerűen tömörsége okán. Egyre határozottabban gondolom, hogy éppen a költészet az az irodalmi forma, mely majd a legtovább él” – idézte a koszorús költőt a The Daily Telegraph című brit lap.

A skót költő és drámaíró egyébként messze nem szülői példa vagy ösztökélés okán lett a penna nagymestere: könyvekben igen szegény házban nőtt fel.

(forrás:http://www.nyest.hu)